bolyongó

Ez az oldal csak olvasható. Megtekintheted a forrását, de nem változtathatod meg. Ha úgy gondolod, hogy ez helytelen, kérdezd az Adminisztrátorokat!
====== Sztálin elfeledett vasútja ======

{{ passport:sztalinvasut1.png |Sztálin elfeledett vasútja}}

A második világháború lezárulta után nem sokat enyhült a világpolitikai helyzet, csak az ellentétek helyeződtek át a korábbi két -- kényszerből -- szövetséges nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió közé, és lassan kiteljesedett a hidegháború időszaka. Sztálin, a szovjet diktátor rettegett egy, a birodalma északi területei ellen irányuló amerikai támadástól.

Ez a terület akkor, és azóta is gyakorlatilag majdnem teljesen lakatlan, infrastruktúrája nincs és egyébként is szinte lehetetlen a nyaranta felolvadó és telente kőkeményre fagyó tundra és tajga talajára bármit is építeni. Persze a diktátor nem ismerte a lehetetlen fogalmát. Emberanyaggal, a Gulág rabjaival bőséggel rendelkezhetett -- és rendelkezett is -- a birodalom.

Egy nagyjából kétezer kilométeres vasútvonalat terveztek végigvezetni Észak-Szibériában, melynek elsődleges feladata a védelem biztosítása lett volna. A vasútvonal másodlagos célja a norilszki nikkelbányák összekötése lett volna az ország vasúti hálózatával (ez a kapcsolat később, még tervszinten sem született meg). A projekt fő és kimondatlan célja a börtönökben tengődő rabok //„átnevelése”//, a főleg politikai foglyok munkatáborba deportálása, és megsemmisítse volt.

{{ passport:sztalinvasut3.png |Sztálin elfeledett vasútja}}

A projekt kezdetét a történészek **1947. február 4**-ére datálják. Maga a teljes **Északisarkkör-Vasút** (németül: //Polarkreiseisenbahn//, oroszul //Трансполя́рная магистра́ль//) négy részből állt össze: Csum -- Szalehard, Szalehard -Igarka, Igarka -- Norilszk, Labitnangi -- Novi Port. 

Sztálin döntésének értelmében Csum irányból kezdték meg az építkezést: Az **501-es projekt** //Csum// és //Labitnangi// között kellett, hogy elkészüljön, 192 km hosszan. Ennek a vonalnak a folytatása //Jar-Sale// és //Novi Port// irányába húzódott volna (**502. projekt**), és célja a Jamal félszigeten egy hatalmas katonai kikötő létesítése lett volna. Ide a Murmanszkban és Vlagyivosztokban állomásozó flotta egy részét vezényelték volna át.

Az 502-es vonal építését 1949-ben felfüggesztették, és helyette a Jenyiszej-parti //Igarka// katonai célú tengeri kikötővé fejlesztését tűzték ki célul. A Csum -- Labitnangi 196 km hosszú vonal eddigre (tehát két év alatt) már elkészült, így a maradék távolságot két részre osztották fel. Az 501-es projekt a Pur folyóig, onnan az **503. projekt** Igarkáig fedte le a teljes távolságot.

Ezekkel a projektekkel párhuzamosan például az alábbiak is tervbe lettek véve (és ezeket meg is építették): 505: Transszibéria Ulan Batorig, 508: BAM, 509: MIA -- Kola félsziget, 511: Murmanszk.

{{ passport:terkep_magyarul.png |Sztálin elfeledett vasútja, térkép a nyomvonalról}}

A nyugati hírügynökségek az Északisarkkör-Vasútról és a táborokban uralkodó embertelen körülményekről viszonylag későn, 1953-ban értesültek, az onnan menekült foglyoktól.

A két épülő vonalhoz két nagy, és sok kisebb tábort jelöltek ki. Az **503. tábor** eleinte Igarka mellett épült fel, majd az 50-es években áthelyezték 100 kilométerrel arrébb, Jermakovoba. A táborokban a lázadások és az azokat követő véres megtorlások gyakoriak voltak, hiszen a -- jórészt hajóval odahurcolt -- kényszermunkások ott szembesültek sorsuk kilátástalanságával.

Az elítéltek nagyjából felét az úgynevezett 58-asok tették ki; őket a büntető-törvénykönyv § 58 alapján ítélték el (feltételezett) államellenes cselekedeteikért. A többieket kisebb bűncselekmények -- főleg lopás -- miatt hurcolták ide. //Nagyezsda Kukushina// könyvelő volt egy ukrán állami vállalatnál. Amikor egy kósza patkány bemászott a széfbe, és ott bankjegyeget rágott el, őt vádolták meg a lopással, és deportálták az 501-es munkatáborba. Az 58-asok között sok mérnök és egyéb szakember is felbukkant, jórészt ők vezették a munkálatokat.

{{ passport:sztalinvasut2.png |Sztálin elfeledett vasútja}}

A tajgán a téli időszakban a rettenetes hideg (nem ritkán a -60 °C), nyáron pedig a szúnyogok milliárdjai tették pokollá a munkások életét. A munkaeszközök kezdetlegessége, a fizikai megterhelés, a gyakori sérülések és a mindennapos éhínség a szadista őrökkel súlyosbítva irtózatosan magas halálozási számokat eredményeztek. A nagyon kevés forrás állítása többnyire összecseng; a sztálini rémálom 60 -- 100 ezer halálos áldozatot szedhetett az ezen a vasúton dolgozó 300.000 emberből. Hivatalos jelentés a halálos áldozatok számáról máig sincs -- vagy legalábbis a **KGB** máig tesz róla, hogy ne legyen.

A vasútépítéshez a kommunista vezetés gépeket persze nem biztosított, a már bevált oroszos //„emberanyaggal kipótoljuk”//, a második világháborúban már eredményesen (?) alkalmazott politikát folytatták itt is. A vasúti síneket innen -- onnan szedték össze, a mai napig is megfigyelhető a vonal maradványain ahogy az 1902-es gyártású pár méteres sínszálakkal toldották ki az 1892-eseket.

{{ passport:sztalinvasut6.png |Sztálin elfeledett vasútja, fotó: Kosztyenko}}

A kisebb munkatáborokba a vonal mentén 5-10 kilométerenként 400-500 foglyot helyeztek el. A tervezett egyvágányú pályán 9-14 kilométerenként kellett kitérővágányt és 60 kilométerenként rendezővágányt is építeniük a kényszermunkásoknak a tervezett 28 állomás mellett. A nagy folyókra -- Ob, Jenyiszej -- hidakat nem terveztek, nyári időszakban kompokkal, a télen pedig a befagyott folyókra telepített vágányokkal tervezték az átkelést megoldani -- ahogy az már például Sztálingrádnál is működött. A vonalat napi hat vonat (átlagosan 40 km/h sebességgel) közlekedtetésére kellett méretezni. Szakemberek hiányában a felépített pálya eleve halálra volt ítélve -- csakúgy, mint építői is. A tajga permafrosztján az építkezés speciális ismereteket kíván.

> A permafroszt (angol permafrost, am. //'állandó fagy'//; magyarul gyakran örökfagy) olyan talaj, amely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van. Kiterjedése függ a klíma változásaitól. Napjainkban (a foltokban előforduló permafrosztot is beleszámítva) a Föld szárazföldjeinek kb. 20%-án van kisebb vagy nagyobb mélységig tartósan fagyott állapotban a talaj. \\ Wikipedia: Permafroszt 

{{ passport:sztalinvasut5.png |Sztálin elfeledett vasútja, fotó: Kosztyenko}}

Kiolvadás esetén a nem megfelelően megalapozott építmények egyszerűen elsüllyednek a -- sok esetben gyakorlatilag mocsárrá olvadó -- permafroszt talajon. Az Északisarkkör-Vasút maradványain napjainkban remekül megfigyelhető ez a jelenség, amint a vágány össze-vissza csavarodó maradványai lecsúsztak a megomló töltésekről, a hidak pedig egyszerűen megsüllyedtek és összeomlottak.

Sztálint különösen érdekelte ez a projekt, főleg a személyes érintettsége okán. A cári időkben, 1914 és 16 között ide, konkrétan a Jenyiszej-parti Kurejka faluba száműzték, így a területet jól ismerte, bár rajongása és figyelme a technikai problémákra és főleg a száműzöttek szenvedéseire már nem terjedt ki.

{{ passport:sztalinvasut7.png |Sztálin elhagyatott pantheonja a Jenyiszej partján, Kurejkában. fotó: Мертвая дорога}}

Sztálin halálát 1953-ban sokan ünnepelték titokban, közöttük is talán leginkább az 501-es és 503-as táborok //„lakói”//. A vasút építési munkálatait villámgyorsan, a diktátor halála után húsz nappal felfüggesztették a túlzott költségekre való hivatkozással. A felfüggesztést úgy kommunista módra gondolták persze, azaz örökre elfelejtették, hivatalosan meg nem történtté tették az Északisarkkör-Vasútat. 

A már megépült 870 km pályát és a mellette futó távíró vezetékeket nagyjából még egy évtizedig karbantartották, állítólag Szalehard és Nadim között még napi egy vonat is eldöcögött azon a 300 kilométeren az átlag 15 km/h sebességgel (igen, nekem is húsz óra menetidő jött ki, thja, vodkázgatással eltelik az az idő is).

Sztálin vasútjai: \\ 
https://www.google.com/maps/d/embed?mid=1d6dsvT-JBEomJZO6oguwGCMh5sU"

Napjainkra szinte az egész vállalkozás, Sztálin elveszett vasútja az enyészeté lett.

==== Napjainkban ====

Az Északisarkkör-Vasútnak azok a részei maradtak üzemben, ahol a gázmezők ellátása indokolta azt. Európa is jórészt a vorkutai mezőkről kapja az ellátását, de például a világ legnagyobb egybefüggő gázmezőjét is Urengojban tárták fel, ahol napjainkban évi 200 milliárd m³ gáz kerül kitermelésre.

Az elhagyatott pályát turisták keresik fel, akik az interneten vagy könyvben örökítik meg élményeiket, mert abból errefelé kijut bőven. A terület nagyon sokszor megközelíthetetlen, a leszakadt hidak alatti folyókon helyben eszkábált tutajokon lehet átkelni, és a helyi lakosok sincsenek hozzászokva a turistákhoz, gyakran reflexből rendőröket hívnak rájuk. Beszámolóikból néhány alul, a források között fellelhető német és orosz nyelven.

{{ passport:sztalinvasut8.png |Sztálin elfeledett vasútja, fotó: Kosztyenko}}

Ha esetleg volna kedve, 8 napja és 2500 eurója, [[http://www.nordrail.com/tour_travel_yamal_arctic_railway.html|ellátogathat Moszkvából Salekhard]]-ba vonattal.

==== Az elfeledett halottak ====

A Gulág világa egy elfeledett és elfeledtetett világ. Egy bizarr -- és sajnos újra éledező -- birodalom ijesztő szellemi terméke, amivel soha, senki nem számoltatta el azt és valószínűleg már nem is fogja.

Nem akarom az eszement diktátorok ocsmányságait rangsorolni és összehasonlítgatni, de a feléledő Sztálin-kultusz, az //„idő mindent megbocsát”// szemlélete számomra ijesztő. A Gulág táboraiban százezrek haltak meg a kényszermunkában, és emlékük gyakorlatilag Sztálin elfeledett vasútjával süllyedt el az időnként iszappá melegedő de többnyire fagyott orosz földbe.

Itt a passport blogon mindenesetre fogok még írni a Gulág világáról.

==== P.s. ====

Szeretnék itt megemlékezni a [[http://juharizsuzsanna.blog.hu/|blogíróról]], a paleoantropológusról, **Juhari Zsuzsannáról**, akinek mindig élvezettel olvastam írásait. Nyugodjék békében.

{{page>passport:lablec}}

==== Források ====

Wikipedia: [[https://de.wikipedia.org/wiki/Polarkreiseisenbahn|Polarkreiseisenbahn]] (német)\\ [[http://ru-railway.livejournal.com/1418839.html|Железная дорога - Дорога в никуда]] (orosz)\\ [[http://parovoz.com/stories/501.html|501-я экспедиция АВП в последний регион России]] (orosz)\\ bbc.com: [[http://www.bbc.com/news/magazine-18116112|Joseph Stalin's deadly railway to nowhere]] (angol)\\ [[http://www.wo-wir-waren.de/stalinbahn05/stalin05.pdf|Von Igarka entlang der Stalinbahn bis zum Schwarzen Fluss]] (német)\\ [[http://stalinbahn-trilogie.de/|Stalinbahn-Trilogie]] (német)\\ englishrussia: [[http://englishrussia.com/2007/08/22/stalins-lost-railway|Stalin's lost railway]] (angol)\\ russiatrek.org: [[http://russiatrek.org/blog/history/transpolar-railway-the-dead-railroad/|Transpolar Railway – The Dead Railroad]] (angol)\\ [[http://passport.blog.hu|Мертвая дорога]] (orosz)\\ \\ 

{{tag>2015 Oroszország Szovjetunió Sztálin Gulág vasút  Szibéria hidegháború Északisarkkör-Vasút Csum Szalehard Igarka Nadim Norilszk Labitnangi Novi Port 501 502 503 deportálás munkatábor kényszermunka tajga permafroszt KGB Ob Jenyiszej Kurejka elhagyatott elsülyedt rohad elfeledett a_szovjet_imperium_romjain érdekes_történet világjáró történelem}}

~~NOCACHE~~
Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}}
bolyongó

Felhasználói eszközök

Eszközök a webhelyen

Eszközök az oldalon
