Szergej Roldugin offshore karrierje nyugati elemzők számára egy rejtély, nekünk a keleti nagytestvért jobban (de legalábbis máshogy) ismerő magyaroknak pedig egy ismerős történet.

A német Süddeusche Zeitung (ezt a bejegyzést is jórészt innen fordítom) újság szerezte meg a Mossack Fonseca (Mossfon) nevű panamai ügyvédi iroda belső iratanyagából származó offshore cégek dokumentumait mintegy 2,6 terabyte terjedelemben, melyeket azInternational Consortium of Investigative Journalists nevű tényfeltáró újságíró szervezet koordinálásával dolgozott fel 76 ország több mint 370 újságírója.

Magyarország képviseletében a Direkt36 vesz részt a hatalmas adatmennyiség feldolgozásában, mely egy darabig érzésem szerint elegendő botrányforrást szolgáltat majd a nyugati sajtónak. (Magyarországon – ezt borítékolni merem – még konkrét érintettség esetén sem fog történni semmi, ebben az ügyben sem. Ne legyen igazam.)

Az eddig felbukkant egyik legkomolyabb iratanyag Vlagyimir Putyin orosz elnök érdekeltségi köreinek az offshore birodalmát tárja fel. Az orosz elnök persze tagad, mivel a lelepleződött magyar offshore lovaggal szemben neki volt annyi sütnivalója, hogy a pénzeket nem saját nevén mozgatta és mosta.

Hanem:

Szergej Roldugin hivatalos bibliográfiája sok különlegességet nem rejt. Az egykori leningrádi Konzervatóriumban tanult, majd a helyi, nevét Szentpétervárra váltó város Mariinski színházában küzdötte fel magát első csellistává. Sok országban vendégszerepelt, és a konzervatóriumnak – ahol korábban tanult – is volt a vezetője.

Napjainkban egy általa alapított szóló zenész elitiskola, a szentpétervári „Music House” tulajdonosa és vezetője. Ami ebből az életrajzból kimaradt, az a momentum a zenész privát életében tölt be fontos helyet. Ő Vlagyimir Putyin egyik legjobb barátja.

A fenti családi kép egy 1985-ös keresztelőn készült. Akkoriban Szentpétervár még Leningrád névre hallgatott, a Szovjetunió első embere pedig Mihail Szergejevics Gorbacsov volt. A kép jobb oldalán, kissé háttérbe helyezkedve Szergej Roldugin, Putyin elsőszülött lányának a keresztapjaként látható, középen pedig az akkor még ismeretlen KGB tiszt tartja karján elsőszülött lányát, Mariját. Kettejük között neje, Ljudmila Alekszandrovna Skrebneva(Людми́ла Алекса́ндровна Шкребнева), csokorral a kezében.

Putyin ebben az évben, 1985-ben végezte el a KGB – Jurij Vlagyimirovics Andropovról elnevezett – akadémiáját, és lett rezidens az egykori NDK-ban, Drezdában (hivatalosan a Barátság Háza igazgatója volt). Karrierje, kisebb megszakítással a KGB utódszervezetében, az FSZB-ben folytatódott. 1999-ben már a szervezet igazgatója volt, amikor Borisz Jelcin hivatalban lévő elnök potenciális utódjául nevezte meg. 1999. december 31-én, amikor Borisz Jelcin váratlanul lemondott, Putyin Oroszország megbízott – majd később kinevezett – elnöke lett.

Januárban Adam Szubin, az USA Pénzügyminisztériumának egyik felelős szakértője egy, a BBC-nek adott interjújában Putyin-t a „korrupt” jelzővel illette. Szó, ami szó, Putyin felemelkedését nagyon sok korrupciós vád lengte körül.

A 90-es években, amikor ő volt Szentpétervár polgármester-helyettese, több barátjához és ismerőséhez is kerültek kiviteli engedélyek minden ellenszolgáltatás nélkül. Ráadásul egy cég kapcsán, amit egy oligarcha ismerősével alapított, olyan szinten összeütközésbe került a helyi alvilággal, hogy két lányát Németországba kényszerült menekíteni.

Több olyan ingatlanos céggel szemben indítottak a lichtensteini hatóságok vizsgálatokat, amikben Putyin vezetőként szerepelt a 2000-es években. 2003-ban a német Spiegel is a Darmstadt-ban bejegyzett „Sankt Petersburg Immobilien und Beteiligungs AG” körüli visszásságokról; emberkereskedelemből, védelmi pénzekből, alkoholcsempészetből és lopásokból származó pénzek tisztára mosásáról számolt be. Ennek a cégnek a hátterében itt is felmerült Putyin neve, de ez az ügy is elévült 2009-ben.

A 90-es években általa alapított cég, az Osero (дачный потребительский кооператив «Озеро») akkori tagjai – családtagok, egykori munkatársak – mára már egytől-egyig az új orosz elit tagjai. A moszkvai gazdasági szakértő, Vladislav Inosemcev (Владисла́в Инозе́мцев) szerint Oroszországban egy neofeudális rendszer épült ki; legfelül található Putyin, alatta a család régi barátjai és elkötelezettjei, akik az új birodalmat kiépítették, és alul a többiek – a nép. A felszínre bukkant panamai papírok is ezt a felépítményt támasztják alá.

A papírokból összeállított offshore hálózatokon rendre azok a nevek bukkannak fel, akiknek Putyin lapot osztott. Gennadij Timtschenko (Генна́дий Ти́мченко) Putyinnal párhuzamosan építette ki birodalmát, mely mára a világ legnagyobb nyersanyag-kereskedelmi cége lett. Arkagyij és Boris Rotenberg alapították a Yawara-Newa judó-klubbot, ahol közeli barátságba kerültek Putyinnal – ők néhány szentpétervári benzinkúttal kezdték a bizniszt, és jelenleg egy milliárdos értékű építő- és ipari konszern van a tulajdonukban. Az ő nevük jó pár Virgin-szigeteki és ciprusi offshore cég kapcsán felmerült. Más, hasonló cégek szerepelnek egykori KGB-munkatársak, nejének a szóvivőjének és egy unokatestvérének a nevén is.

Putyin hivatalos jövedelme 2014-ben 7,65 millió rubel (~31 millió forint) volt. Amellett, hogy mindenki tisztában van milliárdos vagyonával, ennek az összegszerű mértékével kapcsolatban nagy szórást mutatnak a tippek:

Ezek szerint alsó hangon 40 milliárd dollárt érhet a birodalma, de Bill Browder szerint ez az összeg 200 milliárd dollárt is elérheti. Az amerikai nem feltétlenül a légből kapta ezt a számot, 2009-ig ő is Oroszországban élt, az ország akkori legnagyobb befektetési cégét, a Hermitage Capital Management-et vezette. Főleg azután kezdte élesen kritizálni Putyint, miután ügyvédje Szergej Magnitskij (Серге́й Магни́тский) 2009-ben Moszkvában, egy börtönben meghalt.

A csellista szerencsétlenségére a panamai Mossack Fonseca (Mossfon) offshore szolgáltatásait választotta, így a titkosnak szánt hálózata a panamai papírokkal együtt a napvilágra került. Ezek szerint három céget alapított:

• A brit Virgin szigetekre bejegyzett Sonnette Overseas Inc.-et 2007-ben
• A panamai International Media Overseas S.A.-t 2008-ban
• A Raytar Limited-et ismét a Virgin szigeteken, 2012-ben

A közvetlenül a csellista által alapított cégek szorosan kötődtek két további, szintén a Virgin szigeteken bejegyzett offshore céghez, a Sandalwood Continental Ltd.-hez, és a Sunbarn Limited-hez.

Érdekes módon például a Gazprombank-tól a Roldugin-hálózat felé tartó osztalékok egy orosz médiavállalkozáson, a Video International-on keresztül folytak. Ennek tulajdonosa az a Mihail Lessin (Михаил Лесин) volt, aki 2004 és 2009 között volt Putyin média-tanácsadója. Őt 2015. november 5-én találták holtan egy washingtoni szállodai szobában.

A Roldugin-hálózat cégei a pénzügyi műveleteken kívül jelentős mennyiségű részesedést birtokolnak több orosz cégben, így például a Ladát gyártó Avtovaz-ban, vagy a teherautókat és harckocsikat előállító Kamaz-ban.

A Roldugin-hálózat összes tagját – a Raytar Limited kivételével – a szentpétervári Rossiya Bank munkatársai tartják az ellenőrzésük alatt. Ezen kívül ez a bank gyakorolja a felügyeleti jogokat a második legnagyobb orosz biztosítási csoport, a Sogaz és az egyik legnagyobb orosz médiacég, a Gazprom-Media fölött.

Az USA szakértői ezt a pénzintézetet „Putyin Bank”-nak nevezték el, olyannyira kötődik Putyin legbelső köréhez. A bank 1990-ben jött létre – nagyjából abban az időben, amikor Putyin visszatért az egykori NDK-ból. A bank két legjelentősebb tulajdonosa Jurij Kovalcsuk és Nyikolaj Samalov is dolgozott az egykori Putyin alapította Osero-nál.

Az offshore cég alapítása és alkalmazása önmagában még nem törvénytelen, de a cég, mint eszköz jól használható törvénytelenségekhez, elsősorban pénzmosáshoz és adóelkerüléshez. A Roldugin-hálózat remek példákat szolgáltat minderre. Az offshore cégek alkalmazására sok trükk létezik:

Erre egy példa a Mossfon dokumentumok között található. A Rossiya egyik ügyintézője két cég közötti részvénytranszfert indított 2011. július 11-én, de a tranzakció januárra lett visszadátumozva, természetesen az akkori részvényárfolyamokra. Így nem volt nehéz „előre látni” az árfolyamok alakulását.

Ezzel a módszerrel, melyet az utóbbi években legalább tucatnyi alkalommal használtak, a Sandalwood és az Overseas pár millió dollárt nyert a Rossiya Bank kárára.

Ebben az esetben az offshore cég megállapodik egy másik, általában titkosított céggel, mely cég – természetesen – nem tudja teljesíteni a vállalását, de a tranzakcióban szintén részt vevő banknak (általában a Rossiya-nak) kompenzációt kell fizetnie a meghiúsult tranzakció után az offshore cégnek.

2009-ben és 2010-ben két „tanácsadó” offshore cég is (Jabiru Consultants, Pearl Kite) is 15-15 millió dollárt szakított a Roldugin-hálózattól.

Az egyik Roldugin cég, az International Media Overseas S.A. 2011 februárjától 1 dollárért megkapta egy, a Mossfonhoz köthető 200 millió dolláros kihelyezéshez köthető összes pénzügyi jogot (kifizetést). Ez 21.917 dollár volt naponta, és 8 millió évente (mínusz 1 dollár ugye), amit az offshore cég lenyelt.

A legegyszerűbb és leglátványosabb trükk, amikor egy bank hitelt ad az offshore cégnek, de annak esze ágában sincs visszafizetni azt. A bank (formailag) látva, hogy a behajtásra esélye sincs, leírja ezeket a követeléseket. A „hiteleket” ezekben az esetekben a ciprusi Russian Commercial Bank (RCB) nyújtotta a Roldugin-hálózat cégeinek, 2009 és 2012 között összesen 800 millió dollár értékben.

Az RCB kapcsán egyébként már több ízben felmerült a gyanú, hogy az orosz elit pénzügyi „önkiszolgáló áruháza”, de a bank szerint ezek a bukott hitelek teljesen törvényesek, a hitelek kihelyezésének a megítélése pedig a pénzügyi cég belügye. Az RCB egyébként az orosz állami tulajdonú VTB Bank leányvállalata, mely bank több szálon kötődik az orosz titkosszolgálathoz.

A tanácsadói díjak, kompenzációk, fedezetelvárás nélkül kihelyezett hatalmas hitelek egy árnyékgazdaságot hoznak létre, mely orosz pénzekből, de az országon kívül egy szűk elit gazdagodását szolgálja.

Szergej Roldugin (64), Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (63) és Dmitrij Anatoljevics Medvegyev (50) 2009-ben Szentpéterváron, fotó: AP/dpa

2013-ban az akkori orosz Központi Bank vezetője, Szergej Ignatyev azt nyilatkozta, hogy a megelőző évben (2012-ben) ez az árnyékgazdaság az orosz nemzeti jövedelem 2,5 százalékát, nagyjából 50 milliárd dollárt nyelt el.

A most Panamában napvilágra került Roldugin-hálózat egészen biztos, hogy csak korrupció jéghegyének a csúcsára enged csak egy rövid pillantást vetni, miközben a Mossack Fonseca nem is a legnagyobb, offshore cégek „futtatásával” foglalkozó ügyvédi iroda (volt).

Az irdatlan mennyiségű eltüntetendő pénz egy hatalmas iparágat generált maga köré, a koncért vívott harcban előfordul, hogy egymást nyírják ki a résztvevők – nagy valószínűséggel a Mossfon is egy ilyen akció áldozata lett. Az iparág ettől függetlenül virágzik, szorgalmasan kimenti a gazdagokat és arra érdemeseket a közterhek viselése alól. Mert vannak egyenlők, és vannak egyenlőbbek.

A bejegyzést jórészt a Süddeutsche Zeitung cikke alapján írtam (az eredeti cikk jóval terjedelmesebb, mint ez a bejegyzés).

Süddeutsche Zeitung: Panama Papers / Putins beste Freunde 

Bejegyzésmegtekintések száma: 2532