====== Találkozás Leninnel ======
Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben \\
s havas tarlókon Ön itt van vélünk. \\
Az Ön nevével, a szívével szívünkben \\
eszmélünk, lélegzünk, verekszünk, élünk. \\
Elment a nap, táskájába tevén \\
ügyeit, gondjait. Csönd lesz talán. \\
\\
Ketten vagyunk most: Lenin meg én, \\
Lenin mint fénykép szobám falán. \\
//Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij: Beszélgetés Lenin elvtárssal (részlet)//
{{ :passport2:talalkozas_leninnel_8.png |Találkozás Leninnel}}
Még talán szakközépiskolás koromban is (1986-91, még a múlt században) egy kötelező pontja volt az összes megemlékezős – szovjetekkel összeborulós, és együtt-sírós programnak a fenti költemény. Habár az utolsó tanévben még élőben láthattuk a Jurányi utcai iskolánkból (Hámán SzKI) hogy szorgos kezek hogyan szerelik le a vörös csillagot a Parlament kupolájáról, a fenti költemény legalább két zárósorára szerintem még jól emlékszik mindenki.
Kinyílt előttünk a világ, mehettünk, amerre akartunk ([[passport:amszterdam|például Amszterdamba]]), a közterületekről a Szoborparkba szorultak a nyomasztó alkotások, Lenin-szobrok (hogy átadják helyüket az esztétikailag sokkal kiemelkedőbb gurulmadaraknak. Zárójel bezárva.). Ma már szinte csoda, ha valahol sikerül beleakadnunk egy-egy Lenin-szoborba, lehet, hogy akár a Déli-sarkig kell utaznunk, hogy láthassunk egyet (//spoiler alert: de lehet, hogy már ott sem//).
{{ :passport2:talalkozas_leninnel_1.png |Antarktisz, 1959., Jevgenyij Tolsztikov expedíciója}}
1958. december 14-én **Jevgenyij Tolsztikov** szovjet poláris felfedező vezette azt a szovjet expedíciót, mely elérte az úgynevezett **elérhetetlenségi pólus**t (//pole of inaccessibility//, //Pol der Unzugänglichkeit//) az Antarktiszon.
A kifejezés a Déli-sarkvidék azon részére vonatkozik, amely a környező tengerektől minden irányból legtávolabb van. Mivel a megközelíthetetlenség pólusa a kontinens legtávolabbi pontja minden parttól, ezért ez a legnehezebben elérhető vidék, különösen az Antarktiszon.
{{ :passport2:talalkozas_leninnel_2.png |1959 április 1., az expedició lerakodik}}
===== Az elérhetetlenségi pólus meghódítása =====
Az 1958-as szovjet expedíció az elérhetetlenségi pólusra a Szovjetunió válasza volt az Amundsen-Scott állomásra, amelyet az Egyesült Államok két évvel korábban, 1956-ban létesített a Déli-sarkon. Az amerikaiak Antarktiszon elért sikereinek ellensúlyozása indították a szovjetek a harmadik, 18 tudósból álló antarktiszi expedíciót, speciális vontatókkal és traktorokkal a pólus felé.
{{ :passport2:talalkozas_leninnel_3.png |a bázis 1959-ben}}
A felszerelés mellett a szovjet csapat egy hordozható, előre összeszerelt (//„lapra szerelt”//) 260 négyzetméteres kunyhót is vittek magukkal. A kunyhót elektromos sütővel és olajsütővel, generátorral és rádióval is felszerelték. Ja, míg el nem felejtem, a déli-sarki túléléshez elengedhetetlenül szükséges Lenin mellszobrot is vittek magukkal, amelyet a kutatók a kunyhó mellett, egy magas oszlopon (totem-oszlop?) állítottak fel.
{{ :passport2:talalkozas_leninnel_4.png |A rideg külső kedélyes belsőt takar}}
Habár szovjet expedíció jelentős mennyiségű élelemmel és üzemanyaggal rendelkezett, a táborverés után 12 nappal visszaindultak. A felszerelt kunyhót ott hagyták, Leninnel együtt, egy tábla társaságában, melyben meghívták a leendő látogatókat a menedékhely használatára. Nyilván sokan nem vetődtek arrafelé, de a Lenin-totemoszlopos menedék egy ismert pontjává vált a vidéknek – persze nem volt nehéz dolga a sok helyi látnivaló tengerében.
===== A látogatók hosszú sora =====
A Déli-sarkon az elérhetetlenségi pólus nemcsak távoli és barátságtalan hely, hanem 3700 méterrel a tengerszint felett található. Már normális klímájú vidékeken is ilyen magasságban jelentősen zordabb körülményekkel találkozhatunk, mint a völgyben – gondoljunk csak például az Alpokra – de ott már a //„völgy”// is már meglehetősen zimankós vidék.
Az állomás környékén az átlaghőmérséklet -58,2 ° C körül alakul, és ez a tény is biztosította, hogy a szovjet kunyhó ne fogadjon túl gyakran vendégeket. Ennek ellenére időnként néhányan elvetődtek a menedékhelyre.
1964 -ben például amerikai felfedezők egy csoportja a Maud királyné föld expedíció keretében az Antarktisz megközelíthetetlenségi sarkához is ellátogatott. Amikor az amerikaiak megtalálták a szovjet kunyhót, állítólag úgy rendezték át a szobrot, hogy Lenin Moszkva helyett azóta Washington DC-re szegezi szigorú tekintetét.
Lehet, hogy ez a tény is közrejátszott a rendszer bukásában – ki tudja?
{{ :passport2:talalkozas_leninnel_6.png |Az eltemetett bázis 2007-ben}}
Nagyjából negyven évig senki nem tette be a lábát a fagyott tájra, míg 2007 januárjában egy kanadai és brit kutatócsoport, köztük a kanadai **Paul Landry** és a brit **Rupert Longsdon**, **Rory Sweet** és **Henry Cookson** újabb merész kísérletet tettek, hogy elérjék az elérhetetlent.
===== Team N2i =====
{{ :passport2:n2i.jpg |Team N2i}}
A team tagjai elszánták magukat, hogy motoros meghajtás nélkül, snowkiten-nel (vitorlázva-síelve) teszik meg az 1700 kilométeres utat az orosz //"Novolaszarevszkaja"// tudományos bázistól az elérhetetlenségi pólusig. A naplójukból idézek:
2007 január 19.-én 17.30 órakor értük el a POI -t – az Antarktisz közepét. 36 órája ébren voltunk, és 25 órát küzdöttünk, hogy megtegyük az utolsó 249 km -t és elérjük célunkat.
20 kilométerrel a cél előtt fájdalmaink eltűnni látszottak - már csak a csípős hideg és még egy órányi kiting maradt hátra. 6 km-rel a cél előtt egy pontot észleltünk a horizonton. A szemünk a kimerültségtől már többször becsapott minket, de mi annyira akartuk, hogy valami ott legyen.
Ahogy közelebb értünk a //„ponthoz”//, észrevehető oszloppá, körvonalakká kezdett összeállni .....a mellszobor! Azzal a felismeréssel szembesülve, hogy Lenin teljes valójában még mindig ott üdvözölt minket, mindannyian nevetésben törtünk ki.
A régi szovjet kunyhó melletti oszlop még áll, körülbelül 2 méterrel a hóhatár felett – rajta Lenin mellszobrával, mely nagyobb az életnagyságnál. Műanyag kompozitból készült, így teljesen fagymentes – mintha tegnap tették volna oda. Az egész annyira, nagyon szürreális.
[..]
Némi pihenő után a csapatunk a szobor körül ásott, de végül nem találtuk meg az //„aranykönyvet”//, melyet állítólag a szovjetek hagytak ott, hogy mindenki aláírja, amikor ideér.
{{ :passport2:talalkozas_leninnel_7.png |A Team N2i és Lenin}}
===== Napjainkban =====
Az expedíció óta eltelt majd 15 évben a hó már jó eséllyel teljesen ellepte a bázist, no meg a szobrot, de ki tudja. Lehet, hogy Lenin szigorú tekintetét továbbra is Moszkvára Washingtonra szegezi.
A rablánc a lábon nehéz volt, \\
De széttörte büszkén a nép. \\
Mert példája volt ki érte \\
Feláldozta hű életét. Lenin! \\
A hős, ki csak népének él. \\
//Lenin dal, részlet//
==== Hasonló írások itt, a passport-on ====
[[passport:a_fold_legmagasabban_futo_vasutvonala|A Föld legmagasabban futó vasútvonala]] \\
[[passport:a_gran_paradiso_kecskei|A Gran Paradiso kecskéi]] \\
[[passport:amszterdam|Amszterdam]] \\
[[passport:a_vlagyivosztoki_kitero|A vlagyivosztoki kitérő]] \\
[[passport:a_renszarvas_es_a_tengeralattjaro|A rénszarvas és a tengeralattjáró]] \\
[[passport:kemek_hidja|Kémek hídja]] \\
{{page>passport:lablec}}
===== Források =====
explorersweb.com: [[https://explorersweb.com/polar/news.php?id=15549|"It so, so very surreal," team n2i meets Lenin at the POI!]] \\
de.rbth.com: [[https://de.rbth.com/geschichte/85210-britisch-kanadisches-forscherteam-antarktis-lenin|Wie ein britisch-kanadisches Forscherteam in der Antarktis auf Lenin traf]] \\
{{tag>2021 Déli-sark világjáró Jevgenyij_Tolsztikov elérhetetlenségi_pólus Antarktisz expedíció kunyhó Lenin mellszobor Szovjetunió hidegháború 1958 snowkiten 2007 mellszobor eltemetett elhagyatott N2i}}
~~NOCACHE~~
Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}}