====== Hatalmas betonnyilak az USA-ban ======

{{ passport:airmail3.png |airmail3.png }}

Az USA-ban napjainkban is megtalálhatók a jókora betonnyilak, melyek nem olyan rejtélyesek, mint a Nazca-vonalak, de egy letűnt kor feledésbe merült technikai fejlesztéseiről tanúskodnak.

Az Egyesült Államokban 1918-tól indult a légiposta szolgálat, miután a katonai //„Army Air Service”//-et a posta (United States Postal Service) olvasztotta magába. Az első kilenc évben a háborús **Havilland DH.4** típussal repülték az országos hálózatot. 

{{ passport:airmail2.png |Az Airco DH.4 egy az első világháborúban kifejlesztett brit kétfedeles, kétüléses könnyűbombázó volt,\\ a kép forrása:[[http://en.wikipedia.org/wiki/Airco_DH.4|Wikipedia]]}}

A munka kezdetben nagyon veszélyes volt, az első 40 pilótából 1919-ben három, 1920-ban kilenc halt meg.

Az 1920-as években indultották a szolgálatást az USA keleti és nyugati partja, konkrétan **San Francisco** és **New York** között.  Ezeknek a gépeknek a navigációs műszerezettsége többnyire kimerült egy iránytűben és néhány térképben. A navigációt szinte kizárólag látás után művelték, ez rossz időben és éjszaka szinte lehetetlenné vált.

A posta a szolgáltatás javítására egy javaslatot tett le a kongresszus elé. Az támogatta is az ötletet, így 1924-től megkezdték kiépíteni az útvonal „megjelölőket”, az un. **Airmail beacon**-okat (légiposta jelzőfények). A rendszer először a wyoming-i **Rock Springs**, Wyoming és az ohio-i **Cleveland** között épült ki.

A repülési útvonalon (mármint alatta, a földön) 10 mérföldenként 24 méteres nyilakat öntöttek ki betonból, melyeket sárgára festettek, és melléjük 17 méter magas acéloszlopokat építettek, amikről éjszaka egyrészt megvilágították a nyilakat, másrészt fényjelekkel tájékoztatták a pilótákat helyzetükről. A megvilágított és akadályoktól megtisztított területen a pilóták akár éjszaka is kényszerleszállást hajthattak végre.

{{ passport:airmail4.png |Légiposta jelzőfények, kép forrása: [[http://www.core77.com/blog/transportation/what_are_these_giant_concrete_arrows_across_the_american_landscape_25236.asp|core77.com]]}}

A teljes, tervezett San Francisco -- New York útvonalon a pilóták 1929-től vehették igénybe ezt a korai navigációs rendszert. 1926-tól egy másik útvonalon, Los Angeles és Salt Lake City között is megkezdték egy hasonló rendszer kiépítését. Az első „navigációs” repülésre **1926. április 17**-én került sor egy Douglas egy M-2 repülőgéppel.

{{ passport:airmail1.png |San Francisco -- New York "Airmail beacon" rendszer, kép: [[http://www.core77.com/blog/transportation/what_are_these_giant_concrete_arrows_across_the_american_landscape_25236.asp|core77.com]]}}

A rádiónavigációs rendszerek fejlődése nagyon gyorsan elavulttá tette ezt a rendszert, melynek az utolsó kegyelemdöfést a második világháború kitörése adta. Az acélhiány enyhítésére minden felesleges és kevésbé fontos acélszerkezetet lebontottak, erre a sorsra jutottak a világítótornyok is.

Mára már csak a foltokban még a sárga festék nyomait is magukon viselő betonnyilak maradtak meg az //„Airmail beacon”// rendszerből.

{{page>passport:lablec}}

==== Források ====

[[http://www.core77.com/blog/transportation/what_are_these_giant_concrete_arrows_across_the_american_landscape_25236.asp|core77.com: what are these giant concrete arrows across the american landscape]]\\ [[http://wchsutah.org/aviation/navigation-arrows.php|wchsutah.org: AVIATION NAVIGATION ARROWS]]\\ [[http://en.wikipedia.org/wiki/Airco_DH.4|wikipedia: Airco DH.4]]

{{tag>USA 2013 történelem elhagyatott airmail_beacon légiposta repülés hőskor rádiónavigáció San_Francisco New_York beton jelzés építmény világjáró}}

~~NOCACHE~~
Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}}