====== 60 éves a Trabant ======

{{ passport:trabant_1.png |60 éves a Trabant}}

Az első széria-**Trabant**, egy **P70-es** 1957. november 7-én gördült le az akkor még vadonatúj zwickau-i **AWZ** (Automobilwerk Zwickau) gyártósoráról. Sikermenete egészen 1995-ig tartott, amikor az utolsó Trabant Universal is elhagyta a csődbe omló gyárat.

A Trabant egy kor szimbolumává vált, a berlini Fal ikonikus képén is mi más szerepelhetne, mint ez a járgány. Nevezzük akár //Honecker-átká//nak, vagy //papumdekli-Porsche//-nak, az egész átkos rendszer életét végigkísérte és az összes hiányosságán és bumfordiságán keresztül tükrözte is azt.

Születése nagyon hasonló volt a //VW Bogár//éhoz. Kellett egy csapat kocsi. Mindegy, milyen áron, mindegy, hogy milyen technikai tartalommal, de kellett. A dolgozó népnek szüksége volt a személyautóra, a státusz-szimbólumra, a nyugaton már a normális élet részévé vált kocsira. Keleten persze minden másként működött, hiánygazdaság volt (és maradt is), kreatívabbnak és megalkuvóbbnak kellett lenni a nyugati tervezőknél.

{{ passport:trabant_2.png |A DKW F8-asa - a Trabant őse. Fotó: wikipedia}}

Adva volt az **F8**, amit a **DKW** még 1939-ben mutatott be, majd a második világháborút követően a szétszakadó Németország a keleti oldalra vetett. 1949-től erős szovjet felügyelet mellett a kocsit **IFA F8** néven kezdték el ismét gyártani, de aztán, hogy a gyárat is kisajátították, és AWZ néven kezdte meg népi működését (Volkseigener Betrieb, néptulajdonú üzem), a szériát is kifuttatták.

Nem kis szerepe volt ebben, hogy karosszériája alkatrész és (elsősorban) nyersanyag-igényes volt. A népnek valami igénytelenebb dolog kellett -- a szó minden értelmében. Erről árulkodik, hogy a meglehetősen elavult (2 hengeres, 700 köbcentis) motor-konstrukciót az autóból megtartották, a karosszériát pedig lecserélték a modernnek kommunikált, gyakorlatilag hulladék-gyapot és műgyanta keverékéből préselt anyagra, a duroplaszt-ra.

{{ passport:trabant_3.png |a P70, fotó: Wikipedia}}

Olyan törésteszt még nem volt a világon, melyen ez a csodakonstrukció ne hasalt volna el, de az eredmény optikailag tagadhatatlanul autóra hasonlított. Kicsit sárga (vagy bugyizöld), kicsit savanyú, de a miénk. Volt.

Nyilván leginkább azoknak volt savanyú, akik nem jutottak hozzá a hosszas várólisták okán a vágyakozott autóra. Aki meg megszerezte élete álmát, inkább villantott vele, mintsem szidta azt, pedig volt miért. A **P70** 690 köbcentis, kétütemű motorjából gyári adatok szerint **20 lóerő**t (14,7 kW) lehetett kicsiholni. Ráadásul ez az //„alulmotorizáltság”// gyakorlatilag a teljes Trabant történelmet végigkísérte, az (eleve) elavultsággal együtt.

Habár 1968-ban megcsillant a remény, hogy egy új sorozattal, a **603**-mal valami igazán komolyat gurítanak az ndk-s fejlesztők, de a** Wankel-motor**os csodatrabant terve elvérzett a politikai csatározásokon.

{{ passport:trabant_4.png |a 601-es minden mennyiségben, fotó: Wikipedia}}

Maradt az elnyűhetetlen **601**-es, amit szinte mindenki „A Trabant”-ként ismer. Majdnem 3 millió készült belőle 1964 és 1990 között. Volt (katonai) kabrió és kombi változata is a 25 lóerős (19,1 kW) 2 ütemű motorral hajtott csodának. Ez az a típus, melyhez mindenkinek, aki a keleti blokkban él vagy élt, és elmúlt 40, van valami története.

Nekem a trabiról szinte mindig a balatoni nyarak jutnak az eszembe, a parton a jellegzetes, szúrós szagú naptól fakult gumimatracokkal, a kempingben a folyton beázó csehszlovák vászonsátrakkal, a parkolóban pöfögő Trabantokkal és persze (főleg) a fülledt éjszakákkal.

Nekünk a családban gyerekként soha nem volt kocsink, így mindig hatalmas élvezettel ültünk be a szomszéd pöfögő csodájába. Barátom apukája -- a trabi gazdája -- tudott végeláthatatlan sztorikkal szórakoztatni minket a széltől is óvott járgányáról. 

A széltől ugyanis tényleg óvni kellett, mert amikor a karácsonyfát próbálták a tetőre fogatva hazahurcolni, a metszően hideg ellenszél bizony túl komoly ellenfélnek bizonyult, mondhatni egy Don Quijote-i küzdelem volt a fát aznap hazajuttatni.

{{ passport:trabant_5.png |Kusturica diszója Trabantfalatozás közben, fotó: Youtube}}

A **Trabant** ahogy bevonult a mindennapjainkba, úgy vált egyben a keleti blokk pop-kulturális ikonjává is. Kezdve **Emir Kusturica** trabantevő disznójával és eljutva (végre) a berlini fal grafitijáig, mondjuk -- hogy magyar utalás is szerepeljen itt -- az Exotic együttes dalán keresztül. Vagy például Hobó örök érvényű strófája:

> Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac,\\ Az élet nem álom, holnap ébredek. 

A Trabant a kommunizmussal együtt kiveszett, és bár feltámasztására történtek eddig is kísérletek, a főnix egyelőre nem született újjá.

Ha még nem volt elég a Trabant-(n)osztalgiázásból, záróakkordként itt hagyok egy videót a gyárról:

{{ youtube>emoF0EFxjjA?large }}
\\
\\

{{page>passport:lablec}}
===== Források =====
wikipedia: [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Trabant|Trabant]] (magyar)\\ wikipedia: [[https://de.wikipedia.org/wiki/Trabant_(Pkw)|Trabant]] (német)\\ wikipedia: [[https://en.wikipedia.org/wiki/DKW_F8|DKW F8]] (német)\\ \\

{{tag>történelem autó évforduló 2017 hidegháború Trabant Németország NDK P70 1957 AWZ Zwickau Honecker-átka DKW F8 IFA_F8 603 601 Wankel-motor Emir_Kusturica Hobó erdekes_toertenet szocializmus osztalgia}}

~~NOCACHE~~
Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}}