Összehasonlítás

A kiválasztott és az jelenlegi változat között az alábbi különbségek fordulnak elő:

--- passport:a_jennifer_projekt [2026/04/21 12:29] – létrehozva - külső szerkesztés 127.0.0.1
+++ passport:a_jennifer_projekt [2026/08/12 16:23] (aktuális) – vamsan
@@ Sor 1: / Sor 1: @@
 ====== A Jennifer projekt ======
--ben hatalmas bejelentést tett az idősödő, de ennek ellenére továbbra is rendkívül sokoldalú iparmágnás, **Howard Hughes**. Egy új vállalkozást alapított, mely a tengermélyi mangángolyó telepek kitermelését tűzte ki célul. Helyenként, az óceán mélyén hatalmas telepekben fellelhető tenyérnyi-dinnyényi golyók koncentrikus vas és mangán-hidroxid rétegekből állnak.
+-ban hatalmas bejelentést tett az idősödő, de ennek ellenére továbbra is rendkívül sokoldalú iparmágnás, **Howard Hughes**. Egy új vállalkozást alapított, amely a tengermélyi mangángolyó-telepek kitermelését tűzte ki célul. Helyenként az óceán mélyén hatalmas telepekben fellelhető tenyérnyi–dinnyényi golyók koncentrikus vas- és mangán-hidroxidrétegekből állnak.
-Az abban az időszakban feltárt telepek hatalmas anyagi haszonnal kecsegtettek, melyből Hughes nem akar kimaradni, így egy speciális hajót építetett, mely az **USNS Hughes Glomar Explorer** nevet kapta.
+Az abban az időszakban feltárt telepek hatalmas anyagi haszonnal kecsegtettek, amelyből Hughes nem akart kimaradni, így egy speciális hajót építtetett, amely az **USNS Hughes Glomar Explorer** nevet kapta.
 {{ passport:azorian1.png |USNS Hughes Glomar Explorer (T-AG-193), kép forrása: Wikipedia}}
 ===== A K–129 utolsó küldetése =====
+A dízel-elektromos hajtású **K-129**-es az Amúrmenti Komszomolszkban bocsátották vízre 1959 decemberében, és 1967-ben alakították át Vlagyivosztokban egy Golf-II (Projekt 629A) besorolású tengeralattjáróvá. Egyike lett a hattagú 629-es kódjelű ballisztikus rakétahordozó-flottának. **1968 februárjában** a hajó 83 tengerésszel a fedélzetén harmadik 70 napos őrjáratába kezdett, melyet teljes rádiócsendben kellett végeznie.
-A dízel-elektromos hajtású **K--129**-es az amúrmenti Komszomolszkban bocsátották vízre 1959 decemberében, és 1967-ben alakították át Vlagyivosztokban egy Golf-II (Projekt 629A) besorolású tengeralattjáróvá. Egyike hajója lett a hattagú 629-es kódjelű ballisztikus rakétahordozó-flottának. **1968 február**jában a hajó 83 tengerésszel a fedélzetén harmadik 70 napos őrjáratába kezdett, melyet teljes rádiócsendben kellett végeznie.
+A szovjet irányítás kamcsatkai központjában így március közepén kezdtek aggódni, amikor a hajó két egymást követő rádiós bejelentkezését is elmulasztotta. Először a teljes flotta közvetítésével felszólították, hogy szakítsa meg a rádiócsendet és jelentkezzen be. Miután ez a próbálkozás sikertelen maradt, nagyszabású keresési műveletet indítottak az eltűntnek nyilvánított hajó után.
-A szovjet irányítás kamcsatkai központjában így csak március közepén kezdtek aggódni, amikor a hajó két, egymást követő rádiós bejelentkezését is elmulasztotta. Először a teljes flotta közvetítésével felszólították, hogy szakítsa meg a rádiócsendet, és jelentkezzen be. Miután ez a próbálkozás sikertelen maradt, nagyszabású keresési műveletet indítottak az eltűntnek nyilvánított hajó után.
 {{ passport:azorian3.png |A K-129, lajstromozási száma 722, kép forrása: thevintagenews.com}}
-Ez a szokatlan élénk aktivitás felkeltette az amerikai haditengerészet érdeklődését is. Felkérték a NAVFAC-okat (//U.S. SOSUS Naval Facilities//), hogy elemezzék visszamenőleg a tengermélyi hidrofonhálózatuk, a SOSUS jelzéseit. A hatóságok már korábban is nyomon követték a tengeralattjárók tevékenységét, így beazonosították, hogy 1968. március 8-án a hajó fedélzetén nagy erejű robbanás történt. Háromszögeléssel viszonylag pontosan behatároltak egy nagyjából ezer négyzetkilométeres területet, mint a tengeralattjáró utolsó tartózkodási helyét. A szovjetek pár hónap elteltével eredménytelensége okán lefújták a keresési akciót, //„eltűnt”//-ként könyvelték el a K--129-est.
+Ez a szokatlan élénk aktivitás felkeltette az amerikai haditengerészet érdeklődését is. Felkérték a NAVFAC-okat (//U.S. SOSUS Naval Facilities//), hogy elemezzék visszamenőleg a tengermélyi hidrofonhálózatuk, SOSUS-jelzéseit. A hatóságok már korábban is nyomon követték a tengeralattjárók tevékenységét, így beazonosították, hogy 1968. március 8-án a hajó fedélzetén nagy erejű robbanás történt. Háromszögeléssel viszonylag pontosan behatároltak egy nagyjából ezer négyzetkilométeres területet, mint a tengeralattjáró utolsó tartózkodási helyét. A szovjetek pár hónap elteltével eredménytelensége okán lefújták a keresési akciót, //„eltűnt”//-ként könyvelték el a K--129-est.
 ===== A laposhal küldetése =====
-Nem így az amerikaiak. A tengeralattjáró nukleáris robbanófejjel ellátott ballisztikus rakétái és torpedói, kódkönyvei és egyéb, szovjet haditechnikai fejlesztések is a tengersírba merültek a hajóval együtt, és ez komoly zsákmánynak ígérkezett a hidegháború közepén, ami minden pénzt megért az amerikai kormányzatnak. A tengerészet először az **USS Halibut** tengeralattjárót és az **USNS Mizar** kutatóhajót bízta meg a roncs felkutatásával.
+Nem így az amerikaiak. A tengeralattjáró nukleáris robbanófejjel ellátott ballisztikus rakétái és torpedói, kódkönyvei és egyéb szovjet haditechnikai fejlesztések is a tengersírba merültek a hajóval együtt, és ez komoly zsákmánynak ígérkezett a hidegháború közepén, ami minden pénzt megért az amerikai kormányzatnak. A tengerészet először az **USS Halibut** tengeralattjárót és az **USNS Mizar** kutatóhajót bízta meg a roncs felkutatásával.
 {{ passport:azorian6.png |Az USS Halibut SS(G)N 587 sémarajza, kép forrása: flickr.com}}
@@ Sor 24: / Sor 23: @@
 A Halibut (magyarul laposhal) egy speciálisan átalakított, furcsa kinézetű tengeralattjáró volt, melyet mélytengeri kamerákkal és keszonnal is felszereltek; alapvetően a szovjet tenger alatti kábelek //„megcsapolása”// volt a feladata, de mentési és feltárási műveletekhez is tökéletesen megfelelt.
-A kereső-expedíciót 1968. június 15-én siker koronázta; Oahu-tól nem messze megtalálták a hajó roncsait 3900 méter mélységben, a Hawaii szigetcsoporttól nem messze. 1969 januárjában az új amerikai elnököt, **Richard Nixon**-t a nemzetbiztonsági tanácsadó **Herry Kissinger** tájékoztatja a kialakult helyzetről.
+A keresőexpedíciót 1968. Június 15-én siker koronázta; Oahu-tól nem messze megtalálták a hajó roncsait 3900 méter mélységben, a Hawaii szigetcsoporttól nem messze. 1969 januárjában az új amerikai elnököt, **Richard Nixon**t, a nemzetbiztonsági tanácsadó **Henry Kissinger** tájékoztatja a kialakult helyzetről.
-Nixon az ügyet a tengerészeti hírszerzéstől a **CIA** hatáskörébe helyezi át és megoldási javaslatokat várt a kémszervezettől. Az egész ügy nagyon kényes volt az amerikai kormányzat számára, mivel a hajó nemzetközi vizeken süllyedt el. Először is vártak hat évet, hogy a kedélyek lenyugodjanak.
+Nixon az ügyet a tengerészeti hírszerzéstől a **CIA** hatáskörébe helyezi át, és megoldási javaslatokat vár a kémszervezettől. Az egész ügy nagyon kényes volt az amerikai kormány számára, mivel a hajó nemzetközi vizeken süllyedt el. Először is hat évet vártak, hogy a kedélyek lenyugodjanak.
 ===== Azorian projekt =====
-Nyilván nem lett volna túl jó ötlet, hogy a hidegháború kellős közepén a CIA vagy bármely más amerikai hárombetűs kormányügynökség saját néven futtatott volna //„mentőprogramot”// a tengeralattjáró kiemelésére, így erre a célra egy civil szervezetet, illetve hát a kor //„vasemberét”// és szupersztárját, **Howard Hughes**-t bízták meg az igencsak kényes feladattal. A felvételek egyértelműen arról árulkodtak, hogy a K--129 fedélzetén voltak nukleáris torpedók, sőt, egyes feltételezések szerint az egyik ilyen kilövése idézhette elő a balesetet.
+Nyilván nem lett volna túl jó ötlet, hogy a hidegháború kellős közepén a CIA vagy bármely más amerikai hárombetűs kormányügynökség saját néven futtatott volna //„mentőprogramot”// a tengeralattjáró kiemelésére, így erre a célra egy civil szervezetet, illetve hát a kor //„vasemberét”// és szupersztárját, **Howard Hughes-t** bízták meg az igencsak kényes feladattal. A felvételek egyértelműen arról árulkodtak, hogy a K--129 fedélzetén nukleáris torpedók voltak, sőt egyes feltételezések szerint az egyik ilyen kilövése idézhette elő a balesetet.
-{{ passport:azorian5.png |A K-129 elsülyedésének a helye, kép: wikipedia}}
+{{ passport:azorian5.png |A K-129 elsüllyedésének a helye, kép: Wikipedia}}
-A rendkívül különc Hughes meglehetősen szoros kapcsolatokat ápolt a kormányzattal; komoly adományokkal járult hozzá Nixon megválasztásához, és a világszerte jelen levő reklámcége, a **Mullen & Co.** gyakorlatilag a CIA fedőcége volt (és a Watergate botrányba bele is bukott).
+A rendkívül különc Hughes meglehetősen szoros kapcsolatokat ápolt a kormányzattal; komoly adományokkal járult hozzá Nixon megválasztásához, és a világszerte jelenlevő reklámcége, a **Mullen & Co.** gyakorlatilag a CIA fedőcége volt (és a Watergate-botrányba bele is bukott).
-A projekt élére **John Parangosky** ügynököt jelölték ki, aki korábban az U--2 fejlesztésében és üzemeltetésében vett részt (majd később a Corona-projektben folytatta munkásságát). Először egy távirányítású speciális tengeralattjáróban gondolkodtak, de a kor technikai színvonala ezt a megoldást nem tette lehetővé, így egy kiemelőhajó mellett döntöttek.
+A projekt élére **John Parangosky** ügynököt jelölték ki, aki korábban az U-2 fejlesztésében és üzemeltetésében vett részt (majd később a Corona-projektben folytatta munkásságát). Először egy távirányítású speciális tengeralattjáróban gondolkodtak, de a kor technikai színvonala ezt a megoldást nem tette lehetővé, így egy kiemelőhajó mellett döntöttek.
-Igen, itt térhetünk vissza a bejegyzés elején megemlített USNS Hughes Glomar Explorer-hez. Egyébként ez valóban mélytengeri kutatóhajó volt, mint ahogy azt állították róla, de nem mangán, hanem a K--129 feltárására lett tervezve. A mai árakra átszámítva 1,7 milliárd dollárból fejlesztett hajó egy speciálisan, a kiemelés céljára kifejlesztett szerkezet köré épült, ami egy megfogókarokkal egybeépített keret volt. Ezt a tengeralattjáróra kellett ereszteni, majd a megfogókarokkal rögzített roncsot a hajó belső dokkjába beemelni.
+Igen, itt térhetünk vissza a bejegyzés elején megemlített USNS Hughes Glomar Explorer-hez. Egyébként ez valóban mélytengeri kutatóhajó volt, ahogy azt állították róla, de nem mangán, hanem a K--129 feltárására lett tervezve. A mai árakra átszámítva 1,7 milliárd dollárból fejlesztett hajó egy speciálisan, a kiemelés céljára kifejlesztett szerkezet köré épült, ami egy megfogókarokkal egybeépített keret volt. Ezt a tengeralattjáróra kellett ereszteni, majd a megfogókarokkal rögzített roncsot a hajó belső dokkjába beemelni.
 {{ passport:azorian2.png |A hajó alatti emelőszerkezet, kép forrása: thecommunityforum.life}}
-A kiemelési kísérletet 1974. június 7-én kezdték meg a baleset helyszínen. Magáról a műveletről, és annak sikerességéről nem túl sok forrás maradt fent, de szinte biztos, hogy a kiemelési művelet nem volt igazán sikeres; a kiemelt roncs ugyanis valószínűleg nehezebb volt, mint az gondolták (vagy az emelőszerkezetet méretezték alul), így az emelés harmadánál, augusztus 12-én a megfogókarok egy része eltörött és a tengeralattjáró mintegy kétharmad része visszahullott a tengerfenékre.
+A kiemelési kísérletet 1974. június 7-én kezdték meg a baleset helyszínén. Magáról a műveletről és annak sikerességéről nem túl sok forrás maradt fent, de szinte biztos, hogy a kiemelési művelet nem volt igazán sikeres; a kiemelt roncs ugyanis valószínűleg nehezebb volt, mint gondolták (vagy az emelőszerkezetet méretezték alul), így az emelés harmadánál, augusztus 12-én a megfogókarok egy része eltörött és a tengeralattjáró mintegy kétharmad része visszahullott a tengerfenékre.
-A maradék (elülső-) harmadot sikerült kiemelniük, és ott találtak torpedókat és kódkönyveket is -- állítólag. A projektről egy CIA jelentés maradt fenn ([[https://nsarchive2.gwu.edu//nukevault/ebb305/doc01.pdf|itt található]]), de ebben a kisatírozott részek száma majdnem meghaladja a bennhagyottakét, és magáról a kiemelésről, illetve annak az eredményeiről túl sok információt nem tartalmaz. Ellenben beszámol arról, hogy a szovjetek igen gyorsan megneszelték a misszió valódi célját, és jelenlétükkel folyamatosan demonstráltak is -- de érdekes módon a kiemelésbe nem avatkoztak be.
+A maradék (elülső-) harmadot sikerült kiemelniük, és ott találtak torpedókat és kódkönyveket is – állítólag. A projektről egy CIA-jelentés maradt fenn ([[https://nsarchive2.gwu.edu//nukevault/ebb305/doc01.pdf|itt található]]), de ebben a kisatírozott részek száma majdnem meghaladja a bennhagyottakét, és magáról a kiemelésről, illetve annak eredményeiről túl sok információt nem tartalmaz. Ellenben beszámol arról, hogy a szovjetek igen gyorsan megneszelték a misszió valódi célját, és jelenlétükkel folyamatosan demonstráltak is – de érdekes módon a kiemelésbe nem avatkoztak be.
-Nyilván egy ekkora projektet otthon sem tudott a CIA a szőnyeg alá söpörni, így először 1974-ben a **New York Times** fog szagot, de őket a kormány még elhallgattatja. Nem így jár a **Los Angeles Times**, mely 1975. február 7-én lehozza a sztorit, illetve hát annak egy részét, és ráadásul egy félreértést követően az Azorian projektet sikerül nekik **Jennifer projekt**-ként tálalni az olvasók felé. A CIA a megjelenést követően sem megerősíteni sem cáfolni nem volt hajlandó a kiemelés tényét.
+Nyilván egy ekkora projektet otthon sem tudott a CIA a szőnyeg alá söpörni, így először 1974-ben a **New York Times** szagot fog, de a kormány még elhallgattatja őket. Nem így jár a **Los Angeles Times**, mely 1975. február 7-én lehozza a sztorit, illetve hát annak egy részét, és ráadásul egy félreértést követően az Azorian projektet sikerül nekik **Jennifer projekt**ként tálalni az olvasók felé. A CIA a megjelenést követően sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó a kiemelés tényét.
 {{ passport:azorian4.png |A Glomar Explorer megfogószerkezete, a „Claw”,\\ kép forrása: maritime-executive.com}}
-A Glomar Explorert az akciót követően egy ideig parkoltatták, majd olajkutató hajónak építették át. 2015-ig így olajat kutattak vele, GSF Explorer néven, majd a kínai Zhoushan hajóbontó telepén érte utol a végzete 2015. június 5-én -- úgy, hogy eredeti (fedő) céljának megfelelően mangánt soha nem is kutatott. Pedig.
+A Glomar Explorer-t az akciót követően egy ideig parkoltatták, majd olajkutató hajónak építették át. 2015-ig így olajat kutattak vele, GSF Explorer néven, majd a kínai Zhoushan hajóbontó telepén érte utol a végzete 2015. június 5-én -- úgy, hogy eredeti (fedő) céljának megfelelően mangánt soha nem is kutatott. Pedig.
-A mélytengeri bányászat az erre alkalmazható technológia felfutásával párhuzamosan napjainkban is nagyon gyorsan fejlődik. Nem kizárt, hogy a Glomar Explorer fejlesztései is hozzásegítettek ehhez a napjainkban zajló technológiai forradalomhoz.
+A mélytengeri bányászat az erre alkalmazható technológia felfutásával párhuzamosan napjainkban is nagyon gyorsan fejlődik. Nem kizárt, hogy a Glomar Explorer fejlesztései is hozzájárultak ehhez a napjainkban zajló technológiai forradalomhoz.
-Az ezzel foglalkozó cégek víz alatti bányagépeket és túldimenzionált porszívókat küldenek a tengerfenékre, többek között a bejegyzés elején említett mangángolyó telepek kitermelésére. Lehet, hogy ha a Glomar Explorert eredeti fedőcéljának megfelelően indították volna küldetésére, mindenki jobban járt volna.
+Az ezzel foglalkozó cégek víz alatti bányagépeket és túldimenzionált porszívókat küldenek a tengerfenékre, többek között a bejegyzés elején említett mangángolyótelepek kitermelésére. Lehet, hogy ha a Glomar Explorert eredeti fedőcéljának megfelelően indították volna küldetésére, mindenki jobban járt volna.
 Lehet.